Chip 1996 April/CHIP 1996 aprilis (CD06).zip/CHIP_CD06.ISO/hypertxt.arj/9308/DOS64.CD

Text File | 1995-04-19 | 18KB | 331 lines

          @VHa megesett ami megesett...@N

          @VTörölt file-ok helyreállítása@N

          A   számítógéppel  végzett munka velejárója a  file-ok
          és  könyvtárak  törlése, a lemezek formázása. Néha azonban a
          törlés  nem  szándékos,  vagy formázáskor nem vesszük észre,
          hogy   értékes,   néha   pótolhatatlan  anyagaink  vannak  a
          lemezen.  Egy  pillanatnyi oda nem figyelés is elég lehet az
          értékes   adatok,  programok  elvesztéséhez.  Egy  megfelelô
          helyreállító program ilyen esetekben életmentô lehet.



          A  Microsoft  már  az  elôzô  DOS-verzióba  is  beépítette a
          Central   Pointtól   megvásárolt  UNDELETE  és  az  UNFORMAT
          programokat,  ám  a  legtöbben  megmaradtunk  a  jól bevált,
          külsô  fejlesztôktôl  származó  reparálók  mellett. A Norton
          UNERASE  programja  és  a  PCTools mellett nyeretlen kétéves
          volt az UNDELETE.

          Az  MS  DOS  6.0 megjelenésével megváltozott a helyzet. Most
          már  némi védelmet is tud biztosítani a véletlen és végzetes
          törlések  ellen a DOS, s a visszaállításra -- elméletileg --
          három  módszer  is rendelkezésünkre áll. Elméletileg, írtam,
          mivel  minden  védelem  csak  annyit ér, amennyit használnak
          belôle.  Ha  a  törlésvédelmet  lekapcsolja valaki, mert sok
          lemezterületet    fogyaszt,    vagy    lassítja   valamelyik
          programot,  akkor nem ér többet a ráolvasásnál. Nézzük elôbb
          végig, milyen lehetôségeket kínál az UNDELETE.


           @VUNDELETE@N

          Mint  már  jeleztük,  az  UNDELETE program kettôs funkciót lát
          el.  Egyrészt  nevéhez  méltón  a  DEL vagy DELTREE paranccsal
          törölt  file-ok  visszaállítását  végzi,  másrészt gondoskodik
          --  megfelelô  paraméterezéssel,  lásd  alább  --  a  megelôzô
          törlésvédelemrôl.    Parancssori   paraméterezése   is   ennek
          megfelelôen  kétféle  szerkezettel  jellemezhetô  (az  egymást
          kizáró paramétereket pontosvesszôvel választottuk el):

          UNDELETE [drive:][pathfile-név] [/DT; /DS; /DOS]

          vagy

          UNDELETE [/LIST ; /ALL ; /PURGE[drive] ; /STATUS ;
           /LOAD ; /UNLOAD ; /S[drive]; /Tdrive[-bejegyzése]

          Az  elsô  szerkezetbôl, amit visszaállításkor használunk, az
          olvasható  ki,  hogy  a visszaállításhoz három eljárás áll a
          rendelkezésünkre:   @K/DT@N   --   Delete   Tracking,   @K/DS@N   --
          Delete  Sentry  és  @K/DOS@N  --  sima  DOS  visszaállítás. Ezek
          ismertetését  a  kapcsolóknál  adjuk  meg.  A drive, path és
          file-név  paraméterek többnyire elhagyhatók, a gyakorlat azt
          mutatja,  ritkán  van  szükség megadásukra. Az alapbeállítás
          (alapértelmezés,   default)   az  aktuális  könyvtár  összes
          törölt   file-jának   visszaállítása.  Elképzelhetô  azonban
          olyan  eset,  amikor  nem  az aktuális meghajtón/könyvtárban
          van  helyreállítani  valónk,  s a sok törölt file közül csak
          keveset akarunk visszaállítani eredeti állapotába.

          Tudni  kell  azonban,  hogy  az UNDELETE nem mindenható, s a
          többi  file-visszaállító  programról sem mondhatjuk el, hogy
          minden  törölt  file-t  képes  épségben  visszaállítani.  Ez
          olyankor   fordul  elô,  ha  nincs  bekapcsolva  a  megelôzô
          törlésvédelem,  vagy  ha  kevés  a  lemezterület  a törlések
          megfelelô   kézbentartásához.  Ilyenkor  a  lemezre  újonnan
          felkerülô    anyagok    felülírják    az    eladdig   védett
          bejegyzéseket.  Nézzük  végig  elôször,  a  visszaállításhoz
          milyen kapcsolókat alkalmazhatunk.

          @V/DT@N   --   Delete   Tracker.   Az   UNDELETE  programba  már
          beépítették  az  elôzô  DOS-verzió  MIRROR  programját. Ha a
          Delete  Tracker  nyomkövetô  üzemmódot  használjuk -- lásd a
          @K/T@N   kapcsolónál   --,  akkor  a  program  egy  PCTRACKR.DEL
          nevû   file-ba   írogatja   a   törölt  file-okra  vonatkozó
          bejegyzéseit.  E  segédfile  használatára adhatunk utasítást
          az @K/DT@N kapcsolóval.

          @V/DS@N   --   Delete  Sentry.  Ha  a  @K/S@N  kapcsolóval  --  lásd
          ott  -- kérhetô Delete Sentry üzemmódot használjuk, akkor az
          UNDELETE  rezidens  része  egy  rejtett (hidden) attribútumú
          \SENTRY  nevû  könyvtárba  helyezi  át a kitörölt file-okat.
          Ez  a  megoldás  nyújtja a legmagasabb szintû védelmet a nem
          kívánt  törlésekkel  szemben, de egyben ez a módszer igényli
          a legtöbb helyet a merevlemezen.

          @V/DOS  --  Standard@N  Elôfordulhat,  hogy  nem  kívánjuk egyik
          nyomkövetô   módszer   segítségét   sem   igénybe   venni  a
          visszaállításhoz.    Ehhez    a    @K/DOS@N    kapcsolót    kell
          használnunk.

          Ha  a  fenti  három kapcsoló egyikét sem használjuk, akkor a
          program  az  alábbiakat nézi: az UNDELETE.INI file-t keresi,
          s  ha megtalálja, az abban szereplô beállításoknak megfelelô
          módszert  alkalmazza.  Ha nincs ilyen file, a program készít
          egyet  a gyári alapbeállításoknak megfelelôen (lásd késôbb).
          Ezek    szerint   elôször   a   Delete   Sentry   módszerrel
          próbálkozik,  ha  ez  nem  sikerül, akkor a Delete Tracker a
          következô,  végül,  ha  ez  sem  megy,  akkor a standard DOS
          törléssel törölt file-okat állítja vissza.

          A  Norton  Unerase  programmal  ellentétben  az UNDELETE nem
          képes   törölt   könyvtárak   és  alkönyvtárak,  valamint  a
          belsejükben  levô  szintén  törölt file-ok visszaállítására.
          Erre   más   módszert   kell   alkalmazni.   Ha  egy  floppy
          gyökerében  levô  törölt  könyvtárakat  kell visszaállítani,
          akkor   egyetlen   szintet   az   UNFORMAT   paranccsal  még
          megmenthetünk,       többet      nem.      Ha      komolyabb
          könyvtárszerkezetet  --  legalább két szintet, vagy ha nem a
          gyökérbôl  törölt  könyvtárat -- akarunk visszaállítani, egy
          valóban profi programot célszerû választani.

          @V/ALL@N    Az    UNDELETE    program    minden    egyes    file
          visszaállításához   külön-külön   jóváhagyást   kér.  Ha  ez
          zavaró,  s  minden  törölt file-t vissza akarunk állítani az
          adott    könyvtárban,    akkor    használhatjuk    a    @K/ALL@N
          kapcsolót.  Hatására  a  program  az  összes visszaállítható
          állapotban  levô  törölt  file-t  ""feléleszti",  s  az elsô
          karakterhelyre  egy  #  (andráskereszt) karaktert rak. Ha ez
          foglalt,   akkor   az   alábbi  sztringbôl  soron  következô
          karakterrel    egészíti    ki    a   nevet   egyedi   névvé:
          @K#%&0123456789ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ.@N

          @V/LOAD@N   Az  UNDELETE  memóriarezidens  részének  betöltésére
          szolgál.  Betöltés  után a program elolvassa az UNDELETE.INI
          file  bejegyzéseit  --  már  ha van ilyen file -- és azoknak
          megfelelôen   gondoskodik  a  védelemrôl.  A  rezidens  rész
          memóriaigénye  mintegy  13,5  Kbyte. Ha nem volt betöltéskor
          a  program  mellett  INI  file, akkor létrehoz egyet a gyári
          alapbeállításokkal.

          @V/UNLOAD@N    Ha   nem   kívánunk   tovább   élni   a   program
          szolgáltatásaival,   az   @K/UNLOAD@N  kapcsolóval  meghívva  az
          UNDELETE  rezidens része is eltávolítható a gép memóriájából
          --  feltéve,  hogy  még  nem  töltöttünk  be utána másik TSR
          programot.

          @V/STATUS@N   Az  érvényben  lévô  megelôzô  törlésvédelemrôl  a
          @K/STATUS@N   kapcsolóval   kaphatunk   részletes,   meghajtókra
          lebontott információkat.

          @V/LIST@N   Ha   a   törölt   file-okat   nem   akarjuk  azonnal
          visszaállítani,  mindössze  arra vagyunk kíváncsiak, hogy az
          adott  paraméterekkel  mely file-ok állíthatók vissza, akkor
          a   @K/LIST@N   kapcsolót   kell   használnunk.  Az  így  kapott
          lista   attól  függôen  is  változik,  hogy  a  @K/DT,@N  a  @K/DS@N
          vagy a @K/DOS@N kapcsolót használtuk vele.

          @V/PURGE[drive@N  A  Delete  Sentry  módszerrel  védett file-ok
          is   feleslegessé   válnak   egyszer.   Ilyenkor   a  @K/PURGE@N
          kapcsolóval  adhatunk  utasítást  a  programnak  arra,  hogy
          takarítsa  ki  a  \SENTRY  könyvtárat. Ha a kapcsoló mellett
          nem  adunk  meg  meghajtónevet,  akkor az aktuális meghajtón
          keresi a \SENTRY könyvtárat.

          @V/S[drive]@N   Ezzel   a   kapcsolóval   lehet   bekapcsolni  a
          Delete  Sentry  üzemmódot.  Nem  kombinálható  a  @K/LOAD@N vagy
          @K/UNLOAD@N   kapcsolóval.   Hatására   a   törölt   file-ok   a
          \SENTRY  nevû rejtett attribútumú könyvtárba kerülnek, ami a
          megadott   vagy   az  aktuális  meghajtó  gyökérkönyvtárában
          található.  A  FAT-ból  nem  törlôdnek  a  file-ra vonatkozó
          bejegyzések,  csak  ha  már  nincs  elegendô  szabad  hely a
          törölt   file-ok   tárolására.  A  rezidens  programrész  az
          UNDELETE.INI file-ból veszi az alapbeállításokat.

          @V/T[drive][-bejegyzésszám]@N   A   Delete   Tracker  üzemmód  a
          @K/T@N    kapcsolóval   indítható   el.   Ha   nem   adunk   meg
          meghajtót  a  kapcsoló  mellett,  akkor  az  aktuális lemezt
          védi,   illetve   azt,  amit  az  UNERASE.INI-ben  talál.  A
          lemeznév   mellett   további  paraméterként  a  PCTRACKR.DEL
          file-ban  lehetséges  bejegyzések  maximális számát adhatjuk
          meg,  a lemeznévtôl egy kötôjellel elválasztva. Ha elhagyjuk
          a  bejegyzésszámot,  akkor  a  mellékelt  táblázat  szerinti
          értékeket     használja    fel    a    program    a    lemez
          tárolókapacitásának függvényében.


           @VTovábbi tippek@N

          Pár  szó még arról, mikor használható korlátozottan, illetve
          egyáltalán   nem  az  UNDELETE.  Már  szóltunk  az  ismételt
          lemezreírásról,  a  szabad  lemezterület  elfogyásáról  és a
          könyvtárak  visszaállításáról.  Ezeken  kívül  még a DOS két
          parancsa,    a   @KJOIN@N   és   a   @KSUBST@N   által   befolyásolt
          drive-ok  esetén  sem  használható  az  UNDELETE.  Az ASSIGN
          parancsról  pedig  tudni  kell,  hogy  az  UNDELETE rezidens
          részének  betöltése  elôtt  kell  elindítani,  ha  valamikor
          használni akarjuk.

          Hálózati  meghajtókon  is  használható  az  UNDELETE,  ehhez
          azonban  a programnak elôzetesen meg kell kapnia a szükséges
          jogosultságokat  (read,  write, create és delete). A program
          Windows  alatti  változatát  hasonló szellemben kezelhetjük,
          csupán a kezelési felület más, a szolgáltatások azonosak.


           @VUNFORMAT@N

          Nemcsak  file-okat  szoktunk tévedésbôl törölni. Idônként az
          is   elôfordul,  hogy  figyelmetlenségbôl  értékes  adatokat
          tartalmazó  lemezt  vagy  merevlemezt  formázunk  le,  s így
          elveszítjük  annak  tartalmát.  Az  MS  DOS FORMAT parancsát
          azonban  úgy  készítették  fel, hogy alapbeállításban mentse
          el   a   visszaállításhoz   szükséges   információkat.  Ezek
          segítségével  --  ha  a formázás óta még nem írtunk semmit a
          lemezre  --  az  UNFORMAT paranccsal visszaállítható a lemez
          elôzô  tartalma.  A  parancs  korlátja  azonban,  hogy  csak
          lokális  merevlemezeket  és  floppykat tud visszaállítani, a
          hálózati  meghajtókon  nem  alkalmazható. Amennyiben azonban
          a   formázást   a   @K/U@N   kapcsolóval   végezzük,   akkor   a
          formázáskor    nem    kerülnek    a    lemezre   a   késôbbi
          visszaállításhoz  szükséges  információk.  A parancs arra is
          alkalmas,   hogy  a  merevlemez  sérült  partíciós  tábláját
          újraépítse.

          A  program  a  gyökérkönyvtárban  és a lemez file-allokációs
          táblázatában   (FAT)   levô   információkat   használja  fel
          mûködéséhez.  Ha olyan file-ra bukkan, ami fragmentált, azaz
          nem  folytonosan,  hanem  több  darabban  helyezkedik  el  a
          lemezen  szétszórva,  akkor  azt  nem  tudja visszaállítani,
          mivel  nem  tudja  beazonosítani  a  file  következô részét.
          Ebben  az  esetben  egy  promptot  kapunk,  hogy az UNFORMAT
          csonkolja-e  a  file-t (azaz csak a file elsô részét állítsa
          vissza,   ameddig   megtalálja   az  egymás  után  következô
          részeket) vagy törölje az egész file-t.

          Ha   a   program   nem   ad  ilyen  promptot,  a  file  nagy
          valószínûséggel  ép. Egyes esetekben azonban az UNFORMAT nem
          veszi  észre,  hogy  a  file  fragmentált,  bár  csak a file
          elejét   találja   meg.  Ilyen  esetekben  a  visszaállított
          program  nem  fut  végig  korrekt  módon,  ha pedig adatfile
          sérül,   az  azt  olvasó  program  nem  tudja  végigolvasni.
          További  korlátja  a  programnak,  hogy  csak  meghatározott
          szektorméretû  lemezek  esetén  használható  (512, 1024 vagy
          2048 byte).

          A   program   használatakor   az   alábbi  szerkezetet  kell
          használnunk:

           @KUNFORMAT drive: [/L] [/TEST] [/P]@N

          A  parancs  mellett  meg  kell  adni a helyreállítandó lemez
          nevét,  enélkül  hibaüzenetet  kapunk,  s  a  program el sem
          indul. Három kapcsolót használhatunk a program indításakor.

          @V/L@N  Ekkor  a  program  kilistázza  az  összes megtalált file
          és  alkönyvtár  nevét.  E kapcsoló nélkül az UNFORMAT csak a
          fragmentált  alkönyvtárakat  és  file-okat  sorolja  fel.  A
          lista  kiírását  a  [Ctrl  S]  gombkombinációval állíthatjuk
          meg.   Egy   tetszôleges   gomb  lenyomására  folytatódik  a
          listázás.

          @V/P@N  A  program  üzeneteit,  amelyek  eredetileg  a képernyôn
          jelennek meg, átirányítja az LPT1: porton levô nyomtatóra.

          @V/TEST@N  Ezzel  a  kapcsolóval  a  program  csak  szimulálja a
          lemez helyreállítását, tényleges módosításokat nem végez.

          @KNagy Gábor@N



          @VAz UNDELETE.INI szerkezete@N

          Öt  fô  szakaszra osztható az UNDELETE.INI. Ezeket szögletes
          zárójelek   között   beírt   nevekkel   jelöljük.   A  gyári
          alapbeállítás az alábbi:

          @K[configuration@N
          @Karchive=FALSE@N
          @Kdays=7@N
          @Kpercentage=20@N
          @K[sentry.drives@N
          @KC=@N
          @K[mirror.drives@N
          @K[sentry.files@N@K@N
          @Ksentry.files=*.*  -*.TMP  -*.VM? -*.WOA -*.SWP -*.SPL -*.RMG -*.IMG -*.THM -*.DOV@N
          @K[defaults@N
          @Kd.sentry=TRUE@N
          @Kd.tracker=FALSE@N

          A  [configuration]  címszó  alatt  az ""archive=..." sor azt
          határozza  meg,  hogy  az  archív bit automatikusan védelmet
          jelent-e (TRUE), vagy  sem (FALSE). A  ""days=7" sor itt  az
          alapértelmezett követési idôt adja meg, azaz hét napig  ôriz
          egy törölt file-t. Természetesen komoly befolyása van  annak
          is, hogy mennyi szabad hely  van a lemezen. Ha kevés,  akkor
          hiába adunk meg nagyobb idôtartamot, a programnak nem  képes
          a merevlemez  kibôvítésére.   A ""percentage=..."  sorban az
          adható meg, hogy a lemezterület hány százalékát használja  a
          program a törölt file-ok ôrzésére.

          A [sentry.drives]  címszó alatt  a Delete  Sentry módszerrel
          védendô meghajtókat adhatjuk meg.  Persze ez a módszer  csak
          akkor  él,  ha   a  @K/LOAD@N kapcsolóval  töltjük be a  program
          rezidens részét.

          A  [mirror.drives]  címszó   a  Delete  Tracker   módszerrel
          védendô meghajtók  felsorolását tartalmazhatja.  Ez is  csak
          akkor   lép   életbe,   ha   @K/LOAD@N  kapcsolóval töltjük be a
          program rezidens részét.

          A  [sentry.files]  alatt  a  védendô,  illetve  a védelembôl
          kihagyandó  file-ok  maszkjait  adhatjuk  meg a DOS névadási
          konvencióinak  megfelelôen,  joker  karakterekkel  (*  és ?)
          kiegészítve. A védelembôl  kizárandó maszkokat egy  bevezetô
          - jellel kell megjelölni, mint a példából is látszik.

          A végére  maradt a  [defaults] szakasz,  két bejegyzéssel. A
          ""d.sentry=TRUE" és  ""d.tracker=FALSE" sorok  adják meg  az
          alapértékeket, vagyis a  program a Delete  Sentry módszerrel
          próbálja ôrizni a törölt file-okat.



          @V[Bejegyzések alapbeállítás szerinti száma
          nyomkövetô védelemnél (@K/T@N mellett)@N

          @VLemezméret     Bejegyzés   File-méret@N

          360 Kbyte         25         5 Kbyte
          720 Kbyte         50         9 Kbyte
          1,2 Mbyte         75        14 Kbyte
          1,44 Mbyte        75        14 Kbyte
          20 Mbyte         101        18 Kbyte
          32 Mbyte         202        36 Kbyte
          32 Mbyte felett  303        55 Kbyte