home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9308
/
DOS64.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1995-04-19
|
18KB
|
331 lines
@VHa megesett ami megesett...@N
@VTörölt file-ok helyreállítása@N
A számítógéppel végzett munka velejárója a file-ok
és könyvtárak törlése, a lemezek formázása. Néha azonban a
törlés nem szándékos, vagy formázáskor nem vesszük észre,
hogy értékes, néha pótolhatatlan anyagaink vannak a
lemezen. Egy pillanatnyi oda nem figyelés is elég lehet az
értékes adatok, programok elvesztéséhez. Egy megfelelô
helyreállító program ilyen esetekben életmentô lehet.
A Microsoft már az elôzô DOS-verzióba is beépítette a
Central Pointtól megvásárolt UNDELETE és az UNFORMAT
programokat, ám a legtöbben megmaradtunk a jól bevált,
külsô fejlesztôktôl származó reparálók mellett. A Norton
UNERASE programja és a PCTools mellett nyeretlen kétéves
volt az UNDELETE.
Az MS DOS 6.0 megjelenésével megváltozott a helyzet. Most
már némi védelmet is tud biztosítani a véletlen és végzetes
törlések ellen a DOS, s a visszaállításra -- elméletileg --
három módszer is rendelkezésünkre áll. Elméletileg, írtam,
mivel minden védelem csak annyit ér, amennyit használnak
belôle. Ha a törlésvédelmet lekapcsolja valaki, mert sok
lemezterületet fogyaszt, vagy lassítja valamelyik
programot, akkor nem ér többet a ráolvasásnál. Nézzük elôbb
végig, milyen lehetôségeket kínál az UNDELETE.
@VUNDELETE@N
Mint már jeleztük, az UNDELETE program kettôs funkciót lát
el. Egyrészt nevéhez méltón a DEL vagy DELTREE paranccsal
törölt file-ok visszaállítását végzi, másrészt gondoskodik
-- megfelelô paraméterezéssel, lásd alább -- a megelôzô
törlésvédelemrôl. Parancssori paraméterezése is ennek
megfelelôen kétféle szerkezettel jellemezhetô (az egymást
kizáró paramétereket pontosvesszôvel választottuk el):
UNDELETE [drive:][pathfile-név] [/DT; /DS; /DOS]
vagy
UNDELETE [/LIST ; /ALL ; /PURGE[drive] ; /STATUS ;
/LOAD ; /UNLOAD ; /S[drive]; /Tdrive[-bejegyzése]
Az elsô szerkezetbôl, amit visszaállításkor használunk, az
olvasható ki, hogy a visszaállításhoz három eljárás áll a
rendelkezésünkre: @K/DT@N -- Delete Tracking, @K/DS@N --
Delete Sentry és @K/DOS@N -- sima DOS visszaállítás. Ezek
ismertetését a kapcsolóknál adjuk meg. A drive, path és
file-név paraméterek többnyire elhagyhatók, a gyakorlat azt
mutatja, ritkán van szükség megadásukra. Az alapbeállítás
(alapértelmezés, default) az aktuális könyvtár összes
törölt file-jának visszaállítása. Elképzelhetô azonban
olyan eset, amikor nem az aktuális meghajtón/könyvtárban
van helyreállítani valónk, s a sok törölt file közül csak
keveset akarunk visszaállítani eredeti állapotába.
Tudni kell azonban, hogy az UNDELETE nem mindenható, s a
többi file-visszaállító programról sem mondhatjuk el, hogy
minden törölt file-t képes épségben visszaállítani. Ez
olyankor fordul elô, ha nincs bekapcsolva a megelôzô
törlésvédelem, vagy ha kevés a lemezterület a törlések
megfelelô kézbentartásához. Ilyenkor a lemezre újonnan
felkerülô anyagok felülírják az eladdig védett
bejegyzéseket. Nézzük végig elôször, a visszaállításhoz
milyen kapcsolókat alkalmazhatunk.
@V/DT@N -- Delete Tracker. Az UNDELETE programba már
beépítették az elôzô DOS-verzió MIRROR programját. Ha a
Delete Tracker nyomkövetô üzemmódot használjuk -- lásd a
@K/T@N kapcsolónál --, akkor a program egy PCTRACKR.DEL
nevû file-ba írogatja a törölt file-okra vonatkozó
bejegyzéseit. E segédfile használatára adhatunk utasítást
az @K/DT@N kapcsolóval.
@V/DS@N -- Delete Sentry. Ha a @K/S@N kapcsolóval -- lásd
ott -- kérhetô Delete Sentry üzemmódot használjuk, akkor az
UNDELETE rezidens része egy rejtett (hidden) attribútumú
\SENTRY nevû könyvtárba helyezi át a kitörölt file-okat.
Ez a megoldás nyújtja a legmagasabb szintû védelmet a nem
kívánt törlésekkel szemben, de egyben ez a módszer igényli
a legtöbb helyet a merevlemezen.
@V/DOS -- Standard@N Elôfordulhat, hogy nem kívánjuk egyik
nyomkövetô módszer segítségét sem igénybe venni a
visszaállításhoz. Ehhez a @K/DOS@N kapcsolót kell
használnunk.
Ha a fenti három kapcsoló egyikét sem használjuk, akkor a
program az alábbiakat nézi: az UNDELETE.INI file-t keresi,
s ha megtalálja, az abban szereplô beállításoknak megfelelô
módszert alkalmazza. Ha nincs ilyen file, a program készít
egyet a gyári alapbeállításoknak megfelelôen (lásd késôbb).
Ezek szerint elôször a Delete Sentry módszerrel
próbálkozik, ha ez nem sikerül, akkor a Delete Tracker a
következô, végül, ha ez sem megy, akkor a standard DOS
törléssel törölt file-okat állítja vissza.
A Norton Unerase programmal ellentétben az UNDELETE nem
képes törölt könyvtárak és alkönyvtárak, valamint a
belsejükben levô szintén törölt file-ok visszaállítására.
Erre más módszert kell alkalmazni. Ha egy floppy
gyökerében levô törölt könyvtárakat kell visszaállítani,
akkor egyetlen szintet az UNFORMAT paranccsal még
megmenthetünk, többet nem. Ha komolyabb
könyvtárszerkezetet -- legalább két szintet, vagy ha nem a
gyökérbôl törölt könyvtárat -- akarunk visszaállítani, egy
valóban profi programot célszerû választani.
@V/ALL@N Az UNDELETE program minden egyes file
visszaállításához külön-külön jóváhagyást kér. Ha ez
zavaró, s minden törölt file-t vissza akarunk állítani az
adott könyvtárban, akkor használhatjuk a @K/ALL@N
kapcsolót. Hatására a program az összes visszaállítható
állapotban levô törölt file-t ""feléleszti", s az elsô
karakterhelyre egy # (andráskereszt) karaktert rak. Ha ez
foglalt, akkor az alábbi sztringbôl soron következô
karakterrel egészíti ki a nevet egyedi névvé:
@K#%&0123456789ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ.@N
@V/LOAD@N Az UNDELETE memóriarezidens részének betöltésére
szolgál. Betöltés után a program elolvassa az UNDELETE.INI
file bejegyzéseit -- már ha van ilyen file -- és azoknak
megfelelôen gondoskodik a védelemrôl. A rezidens rész
memóriaigénye mintegy 13,5 Kbyte. Ha nem volt betöltéskor
a program mellett INI file, akkor létrehoz egyet a gyári
alapbeállításokkal.
@V/UNLOAD@N Ha nem kívánunk tovább élni a program
szolgáltatásaival, az @K/UNLOAD@N kapcsolóval meghívva az
UNDELETE rezidens része is eltávolítható a gép memóriájából
-- feltéve, hogy még nem töltöttünk be utána másik TSR
programot.
@V/STATUS@N Az érvényben lévô megelôzô törlésvédelemrôl a
@K/STATUS@N kapcsolóval kaphatunk részletes, meghajtókra
lebontott információkat.
@V/LIST@N Ha a törölt file-okat nem akarjuk azonnal
visszaállítani, mindössze arra vagyunk kíváncsiak, hogy az
adott paraméterekkel mely file-ok állíthatók vissza, akkor
a @K/LIST@N kapcsolót kell használnunk. Az így kapott
lista attól függôen is változik, hogy a @K/DT,@N a @K/DS@N
vagy a @K/DOS@N kapcsolót használtuk vele.
@V/PURGE[drive@N A Delete Sentry módszerrel védett file-ok
is feleslegessé válnak egyszer. Ilyenkor a @K/PURGE@N
kapcsolóval adhatunk utasítást a programnak arra, hogy
takarítsa ki a \SENTRY könyvtárat. Ha a kapcsoló mellett
nem adunk meg meghajtónevet, akkor az aktuális meghajtón
keresi a \SENTRY könyvtárat.
@V/S[drive]@N Ezzel a kapcsolóval lehet bekapcsolni a
Delete Sentry üzemmódot. Nem kombinálható a @K/LOAD@N vagy
@K/UNLOAD@N kapcsolóval. Hatására a törölt file-ok a
\SENTRY nevû rejtett attribútumú könyvtárba kerülnek, ami a
megadott vagy az aktuális meghajtó gyökérkönyvtárában
található. A FAT-ból nem törlôdnek a file-ra vonatkozó
bejegyzések, csak ha már nincs elegendô szabad hely a
törölt file-ok tárolására. A rezidens programrész az
UNDELETE.INI file-ból veszi az alapbeállításokat.
@V/T[drive][-bejegyzésszám]@N A Delete Tracker üzemmód a
@K/T@N kapcsolóval indítható el. Ha nem adunk meg
meghajtót a kapcsoló mellett, akkor az aktuális lemezt
védi, illetve azt, amit az UNERASE.INI-ben talál. A
lemeznév mellett további paraméterként a PCTRACKR.DEL
file-ban lehetséges bejegyzések maximális számát adhatjuk
meg, a lemeznévtôl egy kötôjellel elválasztva. Ha elhagyjuk
a bejegyzésszámot, akkor a mellékelt táblázat szerinti
értékeket használja fel a program a lemez
tárolókapacitásának függvényében.
@VTovábbi tippek@N
Pár szó még arról, mikor használható korlátozottan, illetve
egyáltalán nem az UNDELETE. Már szóltunk az ismételt
lemezreírásról, a szabad lemezterület elfogyásáról és a
könyvtárak visszaállításáról. Ezeken kívül még a DOS két
parancsa, a @KJOIN@N és a @KSUBST@N által befolyásolt
drive-ok esetén sem használható az UNDELETE. Az ASSIGN
parancsról pedig tudni kell, hogy az UNDELETE rezidens
részének betöltése elôtt kell elindítani, ha valamikor
használni akarjuk.
Hálózati meghajtókon is használható az UNDELETE, ehhez
azonban a programnak elôzetesen meg kell kapnia a szükséges
jogosultságokat (read, write, create és delete). A program
Windows alatti változatát hasonló szellemben kezelhetjük,
csupán a kezelési felület más, a szolgáltatások azonosak.
@VUNFORMAT@N
Nemcsak file-okat szoktunk tévedésbôl törölni. Idônként az
is elôfordul, hogy figyelmetlenségbôl értékes adatokat
tartalmazó lemezt vagy merevlemezt formázunk le, s így
elveszítjük annak tartalmát. Az MS DOS FORMAT parancsát
azonban úgy készítették fel, hogy alapbeállításban mentse
el a visszaállításhoz szükséges információkat. Ezek
segítségével -- ha a formázás óta még nem írtunk semmit a
lemezre -- az UNFORMAT paranccsal visszaállítható a lemez
elôzô tartalma. A parancs korlátja azonban, hogy csak
lokális merevlemezeket és floppykat tud visszaállítani, a
hálózati meghajtókon nem alkalmazható. Amennyiben azonban
a formázást a @K/U@N kapcsolóval végezzük, akkor a
formázáskor nem kerülnek a lemezre a késôbbi
visszaállításhoz szükséges információk. A parancs arra is
alkalmas, hogy a merevlemez sérült partíciós tábláját
újraépítse.
A program a gyökérkönyvtárban és a lemez file-allokációs
táblázatában (FAT) levô információkat használja fel
mûködéséhez. Ha olyan file-ra bukkan, ami fragmentált, azaz
nem folytonosan, hanem több darabban helyezkedik el a
lemezen szétszórva, akkor azt nem tudja visszaállítani,
mivel nem tudja beazonosítani a file következô részét.
Ebben az esetben egy promptot kapunk, hogy az UNFORMAT
csonkolja-e a file-t (azaz csak a file elsô részét állítsa
vissza, ameddig megtalálja az egymás után következô
részeket) vagy törölje az egész file-t.
Ha a program nem ad ilyen promptot, a file nagy
valószínûséggel ép. Egyes esetekben azonban az UNFORMAT nem
veszi észre, hogy a file fragmentált, bár csak a file
elejét találja meg. Ilyen esetekben a visszaállított
program nem fut végig korrekt módon, ha pedig adatfile
sérül, az azt olvasó program nem tudja végigolvasni.
További korlátja a programnak, hogy csak meghatározott
szektorméretû lemezek esetén használható (512, 1024 vagy
2048 byte).
A program használatakor az alábbi szerkezetet kell
használnunk:
@KUNFORMAT drive: [/L] [/TEST] [/P]@N
A parancs mellett meg kell adni a helyreállítandó lemez
nevét, enélkül hibaüzenetet kapunk, s a program el sem
indul. Három kapcsolót használhatunk a program indításakor.
@V/L@N Ekkor a program kilistázza az összes megtalált file
és alkönyvtár nevét. E kapcsoló nélkül az UNFORMAT csak a
fragmentált alkönyvtárakat és file-okat sorolja fel. A
lista kiírását a [Ctrl S] gombkombinációval állíthatjuk
meg. Egy tetszôleges gomb lenyomására folytatódik a
listázás.
@V/P@N A program üzeneteit, amelyek eredetileg a képernyôn
jelennek meg, átirányítja az LPT1: porton levô nyomtatóra.
@V/TEST@N Ezzel a kapcsolóval a program csak szimulálja a
lemez helyreállítását, tényleges módosításokat nem végez.
@KNagy Gábor@N
@VAz UNDELETE.INI szerkezete@N
Öt fô szakaszra osztható az UNDELETE.INI. Ezeket szögletes
zárójelek között beírt nevekkel jelöljük. A gyári
alapbeállítás az alábbi:
@K[configuration@N
@Karchive=FALSE@N
@Kdays=7@N
@Kpercentage=20@N
@K[sentry.drives@N
@KC=@N
@K[mirror.drives@N
@K[sentry.files@N@K@N
@Ksentry.files=*.* -*.TMP -*.VM? -*.WOA -*.SWP -*.SPL -*.RMG -*.IMG -*.THM -*.DOV@N
@K[defaults@N
@Kd.sentry=TRUE@N
@Kd.tracker=FALSE@N
A [configuration] címszó alatt az ""archive=..." sor azt
határozza meg, hogy az archív bit automatikusan védelmet
jelent-e (TRUE), vagy sem (FALSE). A ""days=7" sor itt az
alapértelmezett követési idôt adja meg, azaz hét napig ôriz
egy törölt file-t. Természetesen komoly befolyása van annak
is, hogy mennyi szabad hely van a lemezen. Ha kevés, akkor
hiába adunk meg nagyobb idôtartamot, a programnak nem képes
a merevlemez kibôvítésére. A ""percentage=..." sorban az
adható meg, hogy a lemezterület hány százalékát használja a
program a törölt file-ok ôrzésére.
A [sentry.drives] címszó alatt a Delete Sentry módszerrel
védendô meghajtókat adhatjuk meg. Persze ez a módszer csak
akkor él, ha a @K/LOAD@N kapcsolóval töltjük be a program
rezidens részét.
A [mirror.drives] címszó a Delete Tracker módszerrel
védendô meghajtók felsorolását tartalmazhatja. Ez is csak
akkor lép életbe, ha @K/LOAD@N kapcsolóval töltjük be a
program rezidens részét.
A [sentry.files] alatt a védendô, illetve a védelembôl
kihagyandó file-ok maszkjait adhatjuk meg a DOS névadási
konvencióinak megfelelôen, joker karakterekkel (* és ?)
kiegészítve. A védelembôl kizárandó maszkokat egy bevezetô
- jellel kell megjelölni, mint a példából is látszik.
A végére maradt a [defaults] szakasz, két bejegyzéssel. A
""d.sentry=TRUE" és ""d.tracker=FALSE" sorok adják meg az
alapértékeket, vagyis a program a Delete Sentry módszerrel
próbálja ôrizni a törölt file-okat.
@V[Bejegyzések alapbeállítás szerinti száma
nyomkövetô védelemnél (@K/T@N mellett)@N
@VLemezméret Bejegyzés File-méret@N
360 Kbyte 25 5 Kbyte
720 Kbyte 50 9 Kbyte
1,2 Mbyte 75 14 Kbyte
1,44 Mbyte 75 14 Kbyte
20 Mbyte 101 18 Kbyte
32 Mbyte 202 36 Kbyte
32 Mbyte felett 303 55 Kbyte